Jelzőlámpa

Újra és újra azon kapom magam, hogy megnyomom a gyalogosátkelőknél lévő jelzőgombot. Akkor is, ha már megnyomtam egy perccel korábban. Akkor is, ha már megnyomta más. Akkor is, ha sejtem, hogy nem is működik. Mindegy. Azt az érzést kelti bennem, hogy van hatásom arra, hogy mikor mehetek át a zebrán.
Minden alkalommal megnyomom, és minden alkalommal azon tűnődöm, hogy hányszor igyekszem sürgetni a dolgok természetes menetét úgy, hogy tulajdonképpen már nem rajtam múlik.
Hiába tudom, hogy nem miattam fog váltani a lámpa, megnyomom.
Legalább az illúzió kedvéért.