Macskakő

A köves utcákat gyakran díszítik mintákkal. Nem szeretek rálépni a mintára úgy félig-meddig, ha úgy jön ki épp a lépéshossz. Akkor már inkább megnyújtom, vagy rövidebbre veszem a lépésemet, hogy átléphessem. Vagy ha az egy hosszabb, cirkalmasabb intarzia, végigszaladok rajta. De az egyszerű macskakő réseire se szeretek rálépni. 
Az ilyesmi kényszeresség, vagy szabadság?
Sok esetben – szerintem – nem magának a dolognak van előjele. Hanem, hogy mi magunk hogyan éljük meg.
Nem fulladok, ha rá kell lépnem egy mintára. Sokszor nem is törődöm vele.
De élvezem azt a könnyedséget, amit ez a kis játék jelent. És ezt szabadságként élem meg. Gyerekkel könnyebb ilyet játszani, mert akkor nincs a frusztráció, hogy mit gondolnak mások.
De az különösen szórakoztató, ha megy ez gyerek nélkül is. Végigszaladni egy mintán, egyensúlyozni a virágágyás szegélyén – tenni valamit, ami ártalmatlan, ugyanakkor nem megszokott.