Mások játéka
Egy nap megálltunk az anyukámmal egy gyönyörű erdő melletti parkolóban, hogy kicsit kinyújtózzunk, levegőzzünk, sétáljunk egyet. Gyerekek játszottak a közelben. Szaladgáltak, elrejtőztek – látszott, hogy egy nagy, kalandos szerepjáték közepén voltak.Kiszálltunk az autóból.Egészen különös élményben lett részünk.A játékuk nem szakadt meg, de a figyelmük felénk fordult.Mostantól előlünk bújtak el. Minket lestek. Ránk lődöztek képzeletbeli fegyvereikkel.Mi lettünk a várva várt Ellenség!Nem játszottunk […]
Jelzőlámpa
Újra és újra azon kapom magam, hogy megnyomom a gyalogosátkelőknél lévő jelzőgombot. Akkor is, ha már megnyomtam egy perccel korábban. Akkor is, ha már megnyomta más. Akkor is, ha sejtem, hogy nem is működik. Mindegy. Azt az érzést kelti bennem, hogy van hatásom arra, hogy mikor mehetek át a zebrán.Minden alkalommal megnyomom, és minden alkalommal […]
Macskakő
A köves utcákat gyakran díszítik mintákkal. Nem szeretek rálépni a mintára úgy félig-meddig, ha úgy jön ki épp a lépéshossz. Akkor már inkább megnyújtom, vagy rövidebbre veszem a lépésemet, hogy átléphessem. Vagy ha az egy hosszabb, cirkalmasabb intarzia, végigszaladok rajta. De az egyszerű macskakő réseire se szeretek rálépni. Az ilyesmi kényszeresség, vagy szabadság?Sok esetben – szerintem […]
Akadály, avagy lehetőség
Játszottunk a kisfiammal.Egy nagy, üres táncteremben szétdobáltunk több párnát.Egyébként is feltalálta magát a térben – szaladgált és táncolt a betett zenére –, de a párnák új dimenziót nyitottak a játék számára.Átugráltuk őket. Szlalomoztunk közöttük. Megkerültünk egy-egy darabot, majd az összeset egyszerre…Vele tanultam meg tapasztalati tanulás útján, ami a 3 éves kisfiamnak szerintem teljesen egyértelmű lehetett:– […]